Gabivál találkoztünk Ausztraliaba de 2003 eleje vissza mentünk saját országunkba. Hirtelen messze szerelem voltunk.

Akkor ügy gondoltam, én sose voltam magyarországon „megnéznám a Gabinak országját” az volt első lepes ami ideig vezett.

Japánoknak 90napra nem kell vízum. Azért egész nyálon itt töltöttem az időmat.

Hosszú idő utan találkoztünk Gabivál. Olyan boldog voltam amikor őt látam reptéren, kisvirággal várt engem.

Második nap, tiszta turista helyre voltunk (budai vár, hősök tere és citadella...), jó idő is volt, minden nagyon szép volt.

Ebéd időkor Gabi kérdezi „mit szeretném enni??”

Haaaat, ha kérdezned, „valami magyar konyuha legyen.”

Szerintem tipikus helyes válasz, második nap van, még nem tudom hol vagyok és magyar konyuha se.

Gabi gondolkozik gondolkozik... „magyar étel....”

Ügynézki valamit kitalélta Gabi

Együtt sétaltünk valahol valamerre.

Na, tudod hol megérkeztünk...?

Nyugati pu. mellet van egy hentes...

Hentes......?

Igen

Hurka és kolbász volt első magyar íze.

Plusz papírtacán sok mustállal. (az már extra, egy szelet kenyérrel)

Légen láttam a kedvesemet, második napjunk van

gondolhatod én csinosan öltözik, magas cipőval, kis smink is rajta volt.

de, Hentes. (nem felejtem el !!)

Első kóstolas után nem igazán pozitív voltam ízere.

Ha valaki jó ismeli a japánból, mi általában nagyon natúlon főzunk.

Hurka meg ehető volt de kolbász az nekem nagyon sós és fűszeres... „érdekes” íze volt.

.....Azóta ötéve, elég változott ízevilágom.

Hurkát szeretem és kolbászt már ehető.... :-)