Első vásárótam a savanyú káposztát.
És az lett első székeykáposzta főzes.
Szerintem jó sikert.
Főzes elött, én ügy hittam annak íze édessavanyú...
Már ugy Én fix gondolatomban beteszem a cukorot.
Első normal módon megkérdestem Gabi anyukájatól
„hogy kell főzni a székeykáposztát”
Egyszerűan magyarazott
„első pörkörtot kell fűzni, után káposztát veletenni, nagyon könyu”
Sose főztem a pörkört, könyú vagy sem az nem tudom, de mindegy, valamilesz valahogy.
És pluszben kérdeztem „Mikor kell tenni a cukort”
(@_@;) nagyon meglepődött Gabi anyuka, „Neeeem nem nem nem!! nincs cukor”
---nincs?? De azt hittem.
Mindegy, kolegámtól is kihallogattam
Mindenki azt mondta „NEM”
Nem érdekes!!!
Amikor főzeskor kérdeztem Gabitól
„Cukorot rakható???”
Olyan gyorsan válaszolt
„Nem”
„mert nem?”
„azért nem Szekelykáposzta az sós kaja, ki mondta cukrot kell rakni??”
„Senki se mondta, de finomnak érzem... :)”
„ne hulyéskedj!! ne roncsja kaját, saját tanyeron csinaljád, jó?”
„..................!!”
Asztalra káposztát
És
Mézet...
„Méz?? minek”
„Nekem”
Ugy végen mézes szeklykáposzta lett én vacsora.
De nekem bejött...
Szokásosan Édes savanyú ízet nagyon ismerem, de sós savanyút az nem.
De, Gabi csak finoman nekem mosolygótt...
(nem tudom pontsan mit gondolkozik de ő kóstolgatás szerint ehető.),
Gabi anyukaja mond „jó istenem...”
Gabi barátja csak fogta a fejet.....
Miért?? nagyon durva?????? (^_^;)
kommentek